Erdélyi emlékem
Eljött a várva várt pillanat, hogy elinduljunk Erdélybe. Nehéz volt a búcsúzás, de megúsztam sírás nélkül. Három busszal indultunk, a kertvárosi és a belvárosi diákokkal utaztunk.
Nagyon hosszú volt az út, de szerencsére elszórakoztattuk egymást. Végül megérkeztünk Székelykeresztúrra. Gyönyörű volt a szállásunk, négy ágyas szobákban laktunk. Kipakoltunk, vacsoráztunk, megfürödtünk, majd lefeküdtünk aludni, hogy kipihenjük a hosszú utazást. Az első nap reggeli után Székelyudvarhelyre mentünk, ahol megnéztük a város történelmi nevezetességeit, híres írók, költők szobrait. Sok gyönyörű falun haladtunk keresztül. Jó volt látni a régi történelmi Magyarországot. Mindenhol hegyek, völgyek vettek körül bennünket. A nap végére hazaérkeztünk, majd megírtuk a naplókat, utána még kint játszhattunk a játszótéren. Este a tanár néni bejött beszélgetni, s ezt mondta, ha még nem voltunk készen:
- Gyerekek, indulás fürödni! Holnap korán kelünk.
Majd jó éjszakát kívánt és elment. Persze mi nem aludtunk el rögtön, hanem beszélgettünk. Az éjszakák hidegek voltak, de ha jól betakaróztunk, akkor nem volt vészes. Eljött újra a reggel, és ismét kezdődött elölről minden. Sok híres helyen jártunk, a Szent-Anna tóban fürödtünk, a Gyilkos-tónál csónakáztunk. A Békás-szorosban a sziklák között barangoltunk. A szorosban csordogáló patakhoz mindannyian leereszkedtünk és ugráltunk a vízből kiálló köveken. Hazaérkeztünk a szállásunkra, ahol megvacsoráztunk, majd ahogy a többi estén is, az esti program zajlott. Másnap voltunk vásárolni, sétálni. Én a szüleimre és a testvéreimre költöttem a zsebpénzem, mások magukra vagy ők is a szeretteikre.
Jártunk a segesvári csata helyszínén és az emlékműnél elszavaltuk közösen a Nemzeti dalt.
Lanovkával jutottunk fel a Fogarasi-havasokba, ami nagyon izgalmas és kicsit ijesztő élmény volt. Csodás odafenn a táj!
Az utolsó nap tűnt számomra a legemlékezetesebbnek, mert ebben volt minden napból egy kicsi. Ugyanúgy felkeltünk, majd elmentünk a másik épületbe reggelizni, végül elkészítettük a szendvicseket az útra. Elindultunk Székelykeresztúron városnézésre,és megnéztünk egy néprajzi múzeumot. Jártunk a Gyárfás-kúriában, hol Petőfi Sándor az utolsó estéjét töltötte. Az épület udvarán még áll a híres körtefa, ahol elszavalta a költő a verseit.
A délutánhoz közeledve elkezdtünk készülődni a székely-magyar baráti mérkőzésekre. A lányok kézilabdáztak, a fiúk pedig fociztak. Hát mi csúnyán kikaptunk, de a fiúk nehéz küzdelem árán döntetlent játszottak. Úgy szurkoltunk, kiabáltunk a fiúknak, hogy néhány lány teljesen berekedt másnapra. Visszaindultunk a szállásunkra, ahol meleg vacsora várt minket. A felnőttek főztek és nem a konyhások. Írisz barátnőmmel segítettünk elkészíteni a finom disznó pörköltet. Kicsit elborsóztuk, de nem érezte senki. Közben a másik osztályokkal beszélgettünk, játszottunk, zenét hallgattunk. Végül, mikor mindenki bement a szobájába, összepakoltunk, mert másnap indultunk haza. Az igazat megvallva rá is fért a szobánkra egy kis rendrakás. Az a baj az egyhetes táborokkal, hogy pont az utolsó napokban ismerjük meg egymást. Az egész osztály nagyon sajnálta, hogy eltelt ez az egy hét.
Örültem, hogy ennyi új barátra találtam. Utolsó reggel bepakoltunk a buszba és megindultunk haza Déva irányába. Örök emlék lesz számomra ez az erdélyi kirándulás. Bárcsak visszamennénk még egy kicsit, de nem egy hétre, hanem egy hónapra!
Bukor Bianka Panna
7. osztály |
