Március hónapot a néphagyomány kikelet havának, tavaszelőnek, böjtmás havának is nevezi. A múlt héten megkezdődött a nagyböjti időszak, melynek lényege a húsvétra, Jézus Krisztus feltámadási ünnepére való felkészülés.
A nagyböjt 40 napig tart, ami a Szentírásban is fontos szám. Jézus 40 napot böjtölt; 40 napig tartott a vízözön; Mózes 40 napot töltött és böjtölt a Sínai-hegyen, mielőtt megkapta a Tízparancsolatot; Jónás próféta 40 napos kegyelemidőt hirdetett a bűnös városnak, Ninivének, akik aztán bűnbánatuk jeléül nyilvános böjtbe kezdtek.
A böjti időszak hamvazószerdával kezdődik és Húsvétig tart. Hamvazószerdán a papok az előző évben megszentelt és elégetett barka hamujából keresztet rajzolnak a hívek homlokára és közben ezt mondják: „Emlékezzél, ember, hogy porból vagy és porrá leszel!” vagy „Térjetek meg és higgyetek az evangéliumnak!”. Ezt nevezik hamvazásnak.
A Katolikus Egyház hamvazószerdára és nagypéntekre (ami a húsvét előtti péntek, Jézus Krisztus kereszthalálának napja) szigorú böjtöt rendel: a hívek csak háromszor étkezzenek és egyszer lakjanak jól. E két napon és a böjti időszak többi péntekén a 14 évesnél idősebb tagjait arra kéri, hogy ne fogyasszanak húst. Az időszak liturgikus színe a lila.
Böjtre azért van szükségünk, mert segít elkerülni a bűnt, és ami hozzá vezet. Az Úr azt mondja a Paradicsomban az embernek, hogy tartózkodjon a tiltott gyümölcs fogyasztásától. A böjt az önmegtartóztatás egyik formája, egyúttal az Istennel való kapcsolat helyreállításának eszköze. A nagyböjt jó alkalom, hogy legyőzzük önzésünket, és gyakoroljuk a felebaráti szeretetet.
Érdemes megfogadnunk II. János Pál pápa tanácsát: „Tartsuk fontosnak a nagyböjtöt minden családban, hogy általa eltávolítsuk mindazt, ami szétszórttá teszi a lelkünket, és megerősítsük azt, ami táplálja a lelket, megnyitva szívünket Isten és a felebarát szeretetére.”
