Miután mindenki megkapta sárga, nemzeti színű szalagos névtábláját, a szerelvény elindult. Néhány társunk a „tanári páholyba” kapott jegyet, ők később tudtak csatlakozni hozzánk, mert két fiatal, aki a vagonunkban volt elhelyezve, nem jött el.

Az úton rengeteg lélekemelő elmélkedést és Krisztusi tanítást hallhattunk; rózsafüzért, imádságot mondtunk, énekeltünk. Az úton a panoráma gyönyörű volt: alagutakon, viaduktokon és rengeteg kőhídon át száguldott a vonat velünk. Majd szerencsére megérkeztünk Mürzzuschlagba, ahol buszokra szálltunk. Egy órányi szerpentines buszozás után értünk Mariazellbe, a kijelölt helyre. Tömérdek zarándok érkezett különböző helyekről. Egy parkolóban várakoztunk (kissé fáradtan a hosszú út után) énekelve, hogy bevonulhassunk a Bazilikába, ahol magyarul tartottak szent misét, melyet végigénekeltünk. A misét a zarándoklat lelki vezetője Dr. Veres András szombathelyi megyéspüspök celebrálta a fővédnök, Dr. Áder János Köztársasági Elnök jelenlétében.

A mise után szabadidőt kaptunk: megtekintettük a várost. Ezután Péter atya vezetésével végigjártuk Jézus keresztútját, ami többünket igen mélyen megérintett. Még Budai úr, a zarándokút szervezője is hozzánk csatlakozott; majd megnéztük a kb. 130 mozgó figurából álló betlehemet, ami egy óriási terepasztal volt, és Jézus születésétől kezdve mutatott be bibliai történéseket.

M A ZS O L A  ÉS  T Á D É

zenés bábjáték

Először júniusban mentünk volna, de az árvíz miatt szeptember elején utaztunk el a visegrádi erdei iskolába.  Amikor megjött a busz mindannyian bepakoltuk a csomagunkat és felszálltunk.

-Játsszunk felelsz vagy merszet! - mondta Bálint. A játék közben nem is vettük észre, hogy milyen gyorsan halad az idő. Mikor megérkeztünk a táborhoz, nagy erőfeszítések árán sikerült felcipelni a sok bőröndöt a meredek lépcsőn. Majd következett a közös program, a madárodú telep megvizsgálása. Sajnos néhány odút nem találtunk meg. Szerencsére a többi napon sok ehhez hasonló foglalkozás volt. A bogarászás közben megtaláltuk Európa legnagyobb ízeltlábú fajának, a fűrészes lábú szöcskének egyik példányát. A vízbiológia órán vízi skorpiót és piócát is halásztunk. Szerintem a legérdekesebb fogásunk egy szép, kb. 3 cm hosszú szitakötőlárva volt. Indulás előtti napon volt egy vetélkedő a két osztály között. Mi veszítettünk, de nem keseredtünk el, inkább folytattuk a szórakozást. Aznap este a sötétben cukorkeresés volt a réten. Lámpával kicsit nehezen boldogultam, de így is elég vicces lett. Utolsó nap még elgyalogoltunk a bob pályára. A bobozás után átmentünk a fellegvárba. Páncélok és fegyverek voltak mindenhol. Azután elindultunk haza. Egész úton a mi ”zenekarunk” szórakoztatta a többieket.

Nem gondoltam, hogy ilyen sok élménnyel gazdagodom az erdei iskolában.       

Körmendy Márton 5/A