Kalocsa, 2026. június

Iskolavezetés

 

 

 

A többi napon az iskola épülete zárva van.

 

A titkárság elérhetősége:                     

                                    Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

 

 

Kalocsa, 2026. június

Tisztelettel: Iskolavezetés

 

Június 7-én reggel 6:30-kor 42 tanulóval és 6 felnőttel a Határtalanul program keretében Erdélybe utaztunk. Első állomásunk a Tordai sóbánya volt, amely a természet és az emberi alkotómunka találkozásának lenyűgöző példája. A bánya leglátványosabb része a földalatti tó. Parajdon elfoglaltuk a szállást, ahol családias fogadtatással és finom vacsorával (sült csirke, krumplipürével és káposztasalátával) vártak bennünket.

Svédasztalos reggelivel indítottuk a 2. napot. A délelőtti órákban Parajdon a fordított házban jártunk, illetve Harry Potter világába csöppentünk bele a Varázslatos Házban. A finom ebéd elfogyasztása után a Kőrispatakra utaztunk. „A szalmakalap hagyományosan üzenetet hordoz: eredetileg nem csak arra szolgált, hogy a viselőjét megóvja az esőtől vagy védje a napszúrástól, nem csak gyümölcsöt szedtek bele és köszöntek vele, hanem elárulta tulajdonosának nemzetiségét, sőt, azt is, hogy honnan származik.” Tudtuk meg Szőcs Lajostól, a kőrispataki Szalmakalap Múzeum alapítójától. A kora esti órákban körbesétáltuk a Medve tavat. Élményekben gazdag napot zártunk.

Ez a nap is rengeteg izgalmat és szépséget tartogatott számunkra. Átkeltünk a Görgényi-, a Gyergyói-havasokon és a Gyergyói medencén. A Békás - szoros 2-300 m magas függőleges sziklafalai szédítő látványt nyújtottak. Fokozta az élményt, hogy ebben a látványban egy fegyelmezett, gyalogos séta során részesültünk. A Gyilkos-tónál elfogyasztottuk a magunkkal hozott ebédet (párizsi csirkemell, steak burgonya, piskóta), majd sétával, nézelődéssel telt a kora délután. Hazaérkezés után a szállás medencéjében úsztunk és játszottunk, kellemes környezetben élveztük a nyári meleget.

 

Ma ismét egy emlékezetes napon vagyunk túl. Utunk az Alcsíki-medencén és Tusnádfürdőn keresztülvezetett. Először lesétáltunk a Szent Anna tóhoz, majd a Mohos láphoz. Sokunknak ez az élmény és a különleges természeti képződmény tetszett a legjobban. A visszafelé vezető 1400 méteres út próbára tette tűrőképességünket és kitartásunkat. Jutalmul egy 5-6 hónapos kis medvebocs látványa kárpótolt bennünket. Csíksomlyón a kegytemplomban rózsafűzért imádkoztak, melybe mi is bekapcsolódtunk. Felemelő érzés volt látni, hogy tanítványaink közül sokan késztetést éreztek arra, hogy köszönetet mondjanak Szűz Máriának és kéréssel forduljanak hozzá. A lelki feltöltődés után igazi erdélyi vacsorával (töltött káposzta puliszkával) és 30 fokra felfűtött medencével vártak bennünket vendáglátóink.

A tegnapi fárasztó nap után a ma egy picit tovább pihenhettünk. Reggeli után Farkaslakára mentünk. Tamási Áron síremlékénél énekeltünk és koszorúztunk, majd elsétáltunk a szülőházhoz. Fényképek, kézírások, személyes tárgyak és a fából készült ház segítettek felidézni a költő és családja múltját. Szejkefürdőn székelykapu k alatt sétáltunk fel Orbán Balázs sírjához és közösen hajtottunk fejet történelmünk nagy alakja előtt. Kora délután a híres korondi vásárban jártunk. Estefelé a fürdés, túrázás, társasozás közül lehetett választani. Vendéglátóink ma spagettivel kedveztek nekünk.

Székelyudvarhelyre a „legmagyarabb városba ”majd Kalocsa testvérvárosába, Székelykeresztúrra utaztunk kirándulásunk pénteki napján. A Gyárfás-kúriánál elénekeltük a székely himnuszt és emlékszalagot helyeztünk el Petőfi körtefájánál. Ezt követően a segesvári vár ódon falai között és macskaköves utcáin nézelődtünk. Siettünk haza, mert reménykedtünk, hogy meleg a medence vize. Sajnos a levegő lehűlt, így csak egy rövid fürdés volt.

Elérkezett erdélyi utazásunk legizgalmasabb napja. Sok mindenért kellett izgulnunk: a Fogarasi-havasok időjárása, a felvonó és a hosszú hazaút mind próbára tett bennünket. Fenn a 2034 m magasan fekvő Bilea-tónál már láttuk, hogy az idő kegyes hozzánk, a felvonó túlélhető, sőt, élvezhető is! A gyerekek nagy örömére hó borította a sziklákat és a tavon is jégréteg volt ezen a forró nyári napon. Az éles kanyarokkal nehezített útjainkat Tamás és Bálint sofőrünk nyugodtan, nagy odafigyeléssel, biztonságosan vezette végig, köszönet érte! Hálásak vagyunk továbbá, hogy szállodai körülmények között tölthettük napjainkat, ezt csak fokozta az étterem ellátása. Mindig kedvünkre valót ételek készültek, bónuszként bármikor lubickolhattunk a medencében. Mindenkinek köszönjük, aki bármivel hozzájárult ehhez a kiránduláshoz, életre szóló élmény volt!

HÁLÁSAN KÖSZÖNJÜK AZ OSZTÁLYFŐNÖKÖK, ROMSICSNÉ NAGY MÁRTA, RUMI ZSOLT ÉS A KÍSÈRŐK MAYERNÉ SZABAD ANDREA, KOLLÁR ZOLTÀNNÉ, SZABADI JUDIT ÉS TÖRÖK NORBERT SEGÍTŐ, TÁMOGATÓ MUNKÁJÁT!

Heteken át tartó, lelkiismeretes felkészülést követően a 4. évfolyam elsőáldozáshoz járult. Áhítatos lélekkel vettek részt a gyerekek a szentmisén, ahol minden róluk, és a Jézussal való találkozásról szólt. 

Roland atya buzdító szavait pedig lelki útravalóként vihette magával minden jelenlévő: „Vannak olyan pillanatok az életünkben, melyeket soha nem felejtünk el. Egy találkozó, mely után nem ugyanaz az ember. A mai egy ilyen találkozás lesz az Örök Istennel, aki lehajol hozzánk szeretetével, csendben, szerényen, szinte törékenyen. Krisztus testét kapjátok, azt a Jézust, aki ismer titeket, látja lépéseiteket, jóságotokat, elevenségeteket! Bármit tesztek Jézus ugyanúgy közelít hozzátok, csak engedjétek, hogy a közeletekben lehessen. Kedves szülők, ma ismét láthatják azt, hogy rohan az idő. Tegnap még fogták a gyermekük kezét, de lassan el kell engedni. Tele vannak aggodalommal, vajon jó ember lesz, megmarad a hite, milyen helye lesz ebben a világban….. Amit tudok tanácsolni, csak Isten által, ővele és őbenne, mert Isten maga az élet, a gyermek pedig azt tanulja, amit lát. Kívánom mindenkinek, hogy legyen ez a mai találkozás igazi követés. Jézus, ne engedd, hogy elveszítselek!”

Hálásan köszönjük Roland Atya, Tamás Mónika hitoktató és az osztályfőnökök Baloghné Pálóczi Szilvia, Vörösné Bujdosó Andrea, Csada Anita és Dózsa Edina áldozatos munkáját!

Isten tegye teljessé azt a jót, amit most elindított gyermekeinkben!