|
NYÍLT LEVÉL A SZÜLŐKHÖZ
Eszter nővér írom e sorokat Önöknek, talán eljut az Üzenet.
Minden iskolának- legyen az állami, egyházi, alapítványi vagy magán iskola- van egy Pedagógiai Programja, amely tartalmazza, hogy mi a küldetése az adott iskolának, nevelési és oktatási intézménynek. A tavalyi tanévtől az iskolákat szabályozó törvény a nevében is jelezni kívánja, hogy az iskoláink nevelési és oktatási helyek. A közoktatási intézmények nevelésről és oktatásról szólnak.
Egyházi intézmény lévén sajátos követelményeink vannak: köszönésmód, imák, szentmiséken való részvétel, lelki napok. Ezeket mind rögzíti a fent megnevezett dokumentum.
Most a lelki napokról tennék említést. A klasszikus lelkigyakorlat minimum 3 napos, amelyet a kollégiumokkal rendelkező egyházi iskolák általában így is alakítanak. Mi három önálló lelki napot tartunk a tanév folyamán: október 8-án Magyarok Nagyasszonyának ünnepén- iskolánk védőszentjének ünnepe ez-; adventben, de már a karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódva és Nagyböjtben a Nagyhét előtt, amely előkészít bennünket a Húsvét misztériumának megünneplésére. A lelki napok célja, hogy egy másfajta együttlétben találkozzunk Istennel, önmagammal és a másik emberrel. Elcsendesedve, több imával, beszélgetéssel ismerkedjünk az EMBERREL ÉS AZ ISTENNEL. Ennek megvalósítása, konkrét témája eszközrendszere igen sokféle. Évekkel ezelőtt beszélgettünk a Rózsafüzér imádság titkairól, Mária Örömútjáról, Jézus boldogságmondásairól, a Tékozló Fiú parabolájáról, a Három Szent Nap liturgiájáról. Tavaly a középiskolások Máriagyüdre zarándokoltak. Vendégelőadókat is hívtunk: piarista, bencés szerzeteseket, a Nyolcboldogság közösség nővéreit, atyákat. A nap témáját a lelki igazgató, a tantestület vagy jómagam , mint az iskola igazgatója és egyben szerzetes nővér határoztuk meg. Az idén sok év után újból a család volt a téma, amelyre én, Eszter nővér hívtam meg családokat, házaspárokat. Ők egy kivételével saját diákjaink szülei, vagy saját kollégáim és atyák voltak. Segíteni jöttek, beszélgetni az élet mindennapi dolgairól tanítványainkkal. Voltak köztük pedagógusok, gyakorló szülők- általában nagycsaládosok-. Ez más egyházi intézményben is gyakorlat. A tanítványaink nagy része nyitott és igényli, hogy valaki őszintén meghallgassa őket. Egy őszinte párbeszéd alakul itt ki. Lényeges az önkéntesség. Mindenki annyit és azt mond el magáról, vagy szól hozzá a témához, amennyire meg tud nyílni, amennyire önmagát tudja és akarja adni. Semmiféle kényszer, rábeszélés nincs ezeken a programokon. Nincs faggatás, kikérdezés és információgyűjtés. A lelki nap sajátossága ezt nem engedi meg. A szülők, házaspárok akik eljöttek, önmaguk idejét, önmaguk belső ajándékait adták tanítványainknak. Családról legtermészetesebben és őszintén házaspárok, családban élő emberek tudnak beszélgetni. Sajnálattal vettem tudomásul, hogy van, aki ezt szülőként másként látja. Név nélküli telefonnal kéri számon szülőtársát, hogy milyen jogon mert gyermekével beszélgetni a család témájáról. Itt még kiskamasz gyerekekről volt szó, tehát semmi olyan téma nem került szóba, amelyet a kisgyerek saját maga is meg ne oszthatna bárkivel. 17-18 évesek körében párválasztás, szexualitás, családalapítás is téma. Ezek nem tabu témák ma már, de őszinteségre szükség van. Sajnos sok esetben az értékek ezen a téren elcsúsznak, félre siklanak. A kortárs csoport és a környezet véleménye nem mindig jó irányba tereli a mai fiatalokat. Nekünk lelkiismereti kötelességünk beszélni ezekről és irányt mutatni. A döntés, a választás a fiatal kezében van.
Kedves Szülők!
Az iskolába érkeznek előadóként rendőrségi szakemberek, orvosok, lehet, hogy pszichológusok is, volt tanítványok, atyák, szerzetesek. Nem feltétlenül pedagógiai végzettségű emberek, de olyan emberek, akik emberként emberien tudnak szólni. Szeretném, ha megbíznának józan ítélő képességemben, és ítélőképességünkben. Akik az iskolába „vendégként” jönnek, nem akarnak rosszat gyermekeiknek. Senki nem ment még haza lelki napról lelki traumával. Az osztályfőnöki órákra is érkeznek majd különböző területekről szakemberek. Bízom abban, - nem kell mind a 413 diák szüleit nyilatkoztatni arról,- hogy hozzájárulnak ahhoz, hogy Eszter nővér,- mint az iskola igazgatója - meghívom és beengedem az illetőket az iskolába.
Ha bárkinek gondja, problémája van az iskola szellemiségével, programjaival az ott tanítókkal, programokkal, kérem ne névtelen telefonokkal vagy névtelen levelek útján adjon hangot ezeknek. Alapvető, hogy a véleményünket, - ha önként elmondjuk- vállaljuk hozzá a nevünket és az arcunkat is. A gyerekeknél is fájó, ha idáig nem jutunk el, - mint az elmúlt hetekben ilyesmi történt, - de ők még gyerekek. Ha ezt tanulják tőlünk, ha mi sem vállaljuk a felelősséget szavainkért, tetteinkért, akkor kérem, nézzünk magunkba is. Emberek vagyunk, a tévedés és a hibázás lehetősége bennünk van, hisz szabad akaratot adott nekünk a Teremtő. Ám arra is legyen szabad akaratunk és törekvésünk, hogy ha gondunk van, azt nyíltan emberi módon hozzuk a másik tudomására. Ha pedig ami történik az még gyermekeink javát is szolgálja, de ez nem tetszik nekünk, akkor nézzünk önmagunkba. Mennyire vagyunk elfogadók, elkötelezettek az adott intézmény iránt. Bízom együttműködő képességükben és abban, hogy megértették szándékaimat.
Kalocsa, 2013. 10. 10
Tisztelettel : Eszter nővér
|
