Újra egy hét Erdélyben
-Interjú Biró Zsófival az erdélyi kiruccanásukról-
Elnézem a folyosón az Erdélyből nemrég hazaért diákokat, és eszembe jut, hogy milyen jó volt az az egy hét nekünk is három éve. Már csak egy szép emlék, de a régi útinaplóm, valamint sok nagyszerű kép még mindig megvan. Évek óta hagyomány Kalocsán a 6. osztályosok nyári utazása Erdélybe, a testvérvárosunkba, Székelykeresztúrra. A programban szerepelnek a turistalátványosságok és a régi magyar területeken fellelhető emlékek megtekintése. A tanulók minden évben nagyon várják a kirándulást, és Székelyföldről hazatérve egymás szavába vágva mesélik el az élményeiket. Bíró Zsófi 7. osztályos tanulóval készítettünk interjút az elmúlt egy hétről:
Riporter: Ahogyan mindannyian tudjuk, messze van Erdély. Ti hogyan éreztétek magatokat a buszon, milyen volt a hangulat oda felé ?
Zsófi: Valójában nagyon hosszú volt az út, több mint 10 óra. Amikor elindultunk reggel fél hatkor, egy ideig mindenki aludt. Aztán kezdtünk „éledezni”, legtöbben viccet meséltek egymásnak, zenét hallgattak, és újságot olvastak. Az volt a jó ebben az egészben, hogy nem volt széthúzás a lányok, fiúk között, mindenki mindenkivel beszélgetett, így hamar elég zajos lett a busz.
R: Ugye nem csak a mi sulink vett részt ezen az utazáson?
Zs: Az eperföldi és a belvárosi iskolával voltunk együtt, velük is ugyanúgy barátkoztunk, sőt új barátságok is szövődtek az egy hét alatt.
R: Miket láttatok?
Zs: Először a csíksomlyói templomban voltunk, ahol imádkoztunk. Aztán felmásztunk a torjai büdösbarlanghoz. Később megnéztük Petőfi Sándor Emlékházát Fehéregyházán. Amikor pedig meleg volt a Medve-tónál úsztunk, ami olyan sós volt, hogy fenn maradtunk a tetején. A Szent Anna-tó mellett sétáltunk, a Gyilkos-tavon csónakáztunk, eléggé megedződtünk az egy hét alatt. Túráztunk a Fogarasi-havasokban is és egész Székelykeresztúrt bejártuk.
R: Anno, amikor a mi osztályunk járt Erdélyben, ugyanígy nagyon élveztük. Jártunk a Mohos-tőzeglápnál, a Fogarasi-havasokban, sőt még ittunk egy tengerszem vizéből is, ti nem?
Zs: Mi is jártunk ott, de minket már elláttak jó tanácsokkal, így nem ittunk a vizéből, hiszen megfájdulna tőle a hasunk.
R: Hát ezt nálunk többen tapasztalhatták, de utólag minden emlékre jó visszagondolni. Az előbb említetted, hogy barátkoztatok a másik iskola tanulóival, és az erdélyiekkel nem?
Zs: De, néhány erdélyi gyerekkel is összehaverkodtunk, nagyon jó fejek voltak, sőt interneten tudjuk tartani a kapcsolatot velük!
R: Itt Magyarországon nyári meleg volt két hete. Ott milyen volt az idő?
Zs: A hét első felében meleg, aztán hűvösebb. Néhányan meg is fáztak, például én is, de lassan kilábalok a betegségből…
R: Mi a véleményed Erdélyről az ott töltött egy hét alapján?
Zs: Gyönyörű természeti kincseket láthattunk Erdélyben, főként alföldi gyerekekként ámultunk a hegységek láttán és az erdőségekben. Jó volt a határon túl is magyarul beszélni, magyarok között lenni. A kirándulást felejthetetlenné tette az ott élő magyarok rendkívüli vendégszeretete. Kedvesek voltak, mindig mosolyogtak. Náluk látszik, hogy nem minden a pénz, hiszen szegényebbek és mégsem boldogtalanok!
R: Szép végszóval zártad az interjút, köszönöm Zsófi a segítséget! Örülök, hogy ti is jól éreztétek magatokat Erdélyben! Nagyon jó volt nekünk is a beszélgetés által kicsit visszarepülni az időben, és visszaemlékezni az élményeinkre. Nektek pedig leendő erdélyi utasok szép utat kívánunk, és egy jó tanács: ti se igyatok a tengerszem vizéből, mert gondokat okozhat! :)
(Biró Anna és Zahorecz Anna, 10. évfolyam) |
