A 7. osztály osztálykirándulása

2011. május 23-án, reggel 7 órakor az iskola előtt gyülekezett az osztály. Nem sokkal később a busz is megérkezett, amit azonnal megrohamoztunk. Szerencsére a nőuralom érvényesült a leghátsó helyek elnyerésében. Gyors névsorolvasás után indultunk is.

Útközben megtudtuk, hogy változott a program, és először Mohácsra megyünk a történelmi emlékparkba. Ezt követték Villány, Nagyharsány, Abaliget, Máriagyűd és Pécs nevezetességei… Sok lenne felsorolni, hogy milyen izgalmas helyeken jártunk, de abban biztos vagyok, hogy azt sohasem fogjuk elfelejteni, milyen érzés esőben, majd jégesőben városnéző kisvonaton ülni, és közben vidáman a Megy a gőzöst énekelni!

Este 7 óra felé megérkeztünk a szállásunkra Óbányán. De persze ez is kalandos volt! Kiderült, hogy a busz nem mehet be teljesen a faluba, és a szállásunk pedig kicsit a falun kívül, egy jó nagy emelkedőn van. Úgyhogy nem kis látványosság lehettünk, ahogy 26 gyerek fejenként 2-3 csomaggal a kezében fáradtan kaptat fel az emelkedőn. Amikor felértünk következett a szállás elfoglalása, ami persze igencsak fontos volt, hisz nem mindegy, hogy ki ki mellett alszik, illetve az emeletesen ágyon ki kerül felülre.  Egy szoba állt rendelkezésre a fiúknak és egy a lányoknak, úgyhogy ezekben kellett „berendezkedni”.

Megtapasztaltuk, milyen az, ha nekünk kell fát gyűjteni a tűzrakáshoz, hogyan kell felmászni az emeletes ágyra létra nélkül, és hogy a paprikás krumpli úgy a legfinomabb, ha mi készítjük. A vacsora után jött a legizgalmasabb rész az egész osztály számára. Az éjszakai túra. Melegen felöltözve zseblámpával a kezünkben elindultunk. Mindenki gondolhatja, hogy nagyon sötét volt. Először jó mókának tűnt, de hamar lefagyott a mosoly az arcunkról, amikor a csúszós emelkedőn kellett menni, és éppen csak annyit láttál amennyit a lámpád világított. Arról nem is beszélve, hogy számtalan kis patakon kellett átkelni, ugrándozva a köveken. Persze a „vicces” osztálytársak közül volt, aki nem hagyta ki az ijesztgetést sem… Vegyes volt a vélemény a túráról, míg az osztály fele azért könyörgött, hogy menjünk vissza a szállásra, addig a másik fele azért, hogy menjünk tovább. Éjszaka fél 12 tájban, amikor elértünk egy hídhoz, már a túravezető buszos bácsi is úgy gondolta, hogy indulhatunk vissza. A túra alatt kiderült, hogy van pár talpraesett fiú az osztályban, és ha énekelünk, az elvonja figyelmünket a félelemről és a fáradtságról.

Másnap 10 órakor hagytuk el a szállást. Felmásztunk a Cigány-hegyre, ahol gyönyörű volt a kilátó… A visszafelé vezető úton pedig megtapasztalhattuk világosban is, milyen izgalmas terepet jártunk végig az elmúlt este zseblámpával, sötétben tapogatózva. Ebéd után nem volt olyan zajos a busz, mint induláskor. Volt, aki jól megérdemelten pihent a sok program után, mások már a következő napra gondoltak, amikor újabb izgalom vár ránk, hiszen hittanból kell vizsgáznunk. Délután 5 óra fele láttuk meg a Kalocsa táblát. Mindenki örült, hogy itthon vagyunk, de ha megkérdeznék, hogy visszamennénk –e, biztosan IGEN lenne a válasz! J

Nagyon szépen köszönjük Korsós Lajosné (Gitta néninek) és Viczay Edina tanárnőnek ezt a felejthetetlen két napot, reméljük, jövőre is hasonlóan izgalmas osztálykirándulásunk lesz!

Baksa Mirella

Ballagás a Nagyasszonyunk Katolikus Intézményben
„Múlnak az évek…”

Ballagás, 2011.

A kalocsai Nagyasszonyunk Katolikus Intézmény 12. osztályos tanulóinak ballagására 2011. április 29-én, 17-00-kor került sor. Az iskola alsóbb éves diákjai a hagyományoknak megfelelően a második emelettől az aula lépcsőjéig díszsort álltak az utolsó csengőszó után útnak indulóknak. Természetesen a ballagó osztály tiszteletére az iskolát már péntek délelőtt csodaszép virágpompába öltöztettük.

Az egyenruhában sort álló tanulók mindegyike észrevétlenül felsorakozott az ünnepséghez, mire a tizenkettedik leért az aulába. A Himnusz után az igazgató úr ünnepi beszéde következett. A beszéd végén gratulációval és emlékplakettel köszöntötte a végzős osztály kitűnő tanulóit, valamint az iskolában 12 évig tanuló diákokat.

Ezután a tizenegyedik osztály búcsúztatta lírai és zenés műsorral az ünnepelteket, majd végre a ballagó diákok is szóhoz jutottak. Fekete Kitti jókedvűen idézte fel a tanárokkal kapcsolatos mulatságos és felejthetetlen élményeiket, és meghatottan mesélt az iskolában töltött évek tapasztalatairól, valamint az osztályban kialakult nagy barátságokról. Ezt követően Hajnal Anett az osztály nevében külön búcsúzott Romsics Lászlótól, az osztályfőnöküktől, aki mindenben lelkiismeretesen támogatta őket az elmúlt években.

Ezután a szülők, vendégek virágcsokrokkal fejezték ki gratulációjukat a végzősöknek. A Szózatot követően a hozzátartozók és a tanárok, valamint a ballagók és az énekkaros diákok átvonultak a Zárdatemplomba, ahol hálaadó mise várt rájuk.

Péter atya szívhez szóló prédikációjában további sok sikert kívánt az érettségi előtt álló diákoknak. „A legfontosabb, hogy legyetek jó emberek!”- egyszerűen hangzottak búcsúzó szavai, mégis talán ennek teljesítése az ember legnagyobb próbája az életben. A szertartás ünnepélyességéhez hozzájárult az énekkar is, hiszen meghitt hangulatot teremtett közreműködésével.

A ballagás ünnepélyes, komoly része után a könnyed befejezés következett: a diákok színes léggömböket engedtek fel az égbe, melyek egyaránt jelképezhették a búcsúzást, vagy akár a  szabadságot, a fellélegzést is a sok izgalom után.

A szép ünnepség után most a megpróbáltatások következnek, hiszen május 2-ával elkezdődött az érettségi. Az alsóbb éves gimnazisták nevében is sikeres vizsgázást kívánok mindenkinek!

         Mihályi Kamilla, 8. osztályos tanuló