Újra egy hét Erdélyben

-Interjú Biró Zsófival az erdélyi kiruccanásukról-

Elnézem a folyosón az Erdélyből nemrég hazaért diákokat, és eszembe jut, hogy milyen jó volt az az egy hét nekünk is három éve. Már csak egy szép emlék, de a régi útinaplóm, valamint sok nagyszerű kép még mindig megvan. Évek óta hagyomány Kalocsán a 6. osztályosok nyári utazása Erdélybe, a testvérvárosunkba, Székelykeresztúrra. A programban szerepelnek a turistalátványosságok és a régi magyar területeken fellelhető emlékek megtekintése. A tanulók minden évben nagyon várják a kirándulást, és Székelyföldről hazatérve egymás szavába vágva mesélik el az élményeiket. Bíró Zsófi 7. osztályos tanulóval készítettünk interjút az elmúlt egy hétről:

Riporter: Ahogyan mindannyian tudjuk, messze van Erdély. Ti hogyan éreztétek magatokat a buszon, milyen volt a hangulat oda felé ?

Zsófi: Valójában nagyon hosszú volt az út, több mint 10 óra. Amikor elindultunk reggel fél hatkor, egy ideig mindenki aludt. Aztán kezdtünk „éledezni”, legtöbben viccet meséltek egymásnak, zenét hallgattak, és újságot olvastak. Az volt a jó ebben az egészben, hogy nem volt széthúzás a lányok, fiúk között, mindenki mindenkivel beszélgetett, így hamar elég zajos lett a busz.

R: Ugye nem csak a mi sulink vett részt ezen az utazáson?

Zs: Az eperföldi és a belvárosi iskolával voltunk együtt, velük is ugyanúgy barátkoztunk, sőt új barátságok is szövődtek az egy hét alatt.

R: Miket láttatok?

Zs: Először a csíksomlyói templomban voltunk, ahol imádkoztunk. Aztán felmásztunk a torjai büdösbarlanghoz. Később megnéztük Petőfi Sándor Emlékházát Fehéregyházán.  Amikor pedig meleg volt a Medve-tónál úsztunk, ami olyan sós volt, hogy fenn maradtunk a tetején. A Szent Anna-tó mellett sétáltunk, a Gyilkos-tavon csónakáztunk, eléggé megedződtünk az egy hét alatt. Túráztunk a Fogarasi-havasokban is és egész Székelykeresztúrt bejártuk.

R: Anno, amikor a mi osztályunk járt Erdélyben, ugyanígy nagyon élveztük. Jártunk a Mohos-tőzeglápnál, a Fogarasi-havasokban, sőt még ittunk egy tengerszem vizéből is, ti nem? 

Zs: Mi is jártunk ott, de minket már elláttak jó tanácsokkal, így nem ittunk a vizéből, hiszen megfájdulna tőle a hasunk.

R: Hát ezt nálunk többen tapasztalhatták, de utólag minden emlékre jó visszagondolni. Az előbb említetted, hogy barátkoztatok a másik iskola tanulóival, és az erdélyiekkel nem?

Zs: De, néhány erdélyi gyerekkel is összehaverkodtunk, nagyon jó fejek voltak, sőt interneten tudjuk tartani a kapcsolatot velük!

R: Itt Magyarországon nyári meleg volt két hete. Ott milyen volt az idő?

Zs: A hét első felében meleg, aztán hűvösebb. Néhányan meg is fáztak, például én is, de lassan kilábalok a betegségből…

R: Mi a véleményed Erdélyről az ott töltött egy hét alapján?

Zs: Gyönyörű természeti kincseket láthattunk Erdélyben, főként alföldi gyerekekként ámultunk a hegységek láttán és az erdőségekben. Jó volt a határon túl is magyarul beszélni, magyarok között lenni. A kirándulást felejthetetlenné tette az ott élő magyarok rendkívüli vendégszeretete. Kedvesek voltak, mindig mosolyogtak. Náluk látszik, hogy nem minden a pénz, hiszen szegényebbek és mégsem boldogtalanok!

R: Szép végszóval zártad az interjút, köszönöm Zsófi a segítséget! Örülök, hogy ti is jól éreztétek magatokat Erdélyben! Nagyon jó volt nekünk is a beszélgetés által kicsit visszarepülni az időben, és visszaemlékezni az élményeinkre. Nektek pedig leendő erdélyi utasok szép utat kívánunk, és egy jó tanács: ti se igyatok a tengerszem vizéből, mert gondokat okozhat! :) 

(Biró Anna és Zahorecz Anna, 10. évfolyam)

Ismét a Katolikus a nyerő!

Újra bebizonyosodott az a nagyszerű tény, hogy a Paprikafutáson a mi intézményünk a legjobb. Szeptember 17-én délelőtt rendezték meg a versenyt. A végső számlálás szerint összesen 1143 fő vett részt az eseményen, ebből 344 a Katolikus Iskola csapatát erősítette. Az iskola létszámához viszonyítva 94%-os volt a részvételi arány. Nem csak a nagy számunkkal, hanem az eredményeinkkel is büszkélkedhetünk.
Alsós kategóriában Körmendy Márton (3. osztály)  3. helyezést ért el.
A felsősök között a lányok jeleskedtek a versenyen. Dénes Réka (8. osztály) 4. , Elekes Emese (7. osztály) 5. helyezett lett.
Középiskolás kategóriában Csikós Gábor (11. osztály) 1. helyezett és Dénes Orsolya (10. osztály) 2. lett.

A fődíjat így a Katolikus Intézmény vitte el, ami 50 000 forint értékű sportszer vásárlását jelenti. Ez a rendezvény az összefogásról is szól, hiszen diákok, tanárok és szülők együtt küzdenek a célért. Reméljük, jövőre sem csappan meg az érdeklődés. Csak így tovább ,,KATI” !

Kedves Diákok!

A 7. osztály osztálykirándulása

2011. május 23-án, reggel 7 órakor az iskola előtt gyülekezett az osztály. Nem sokkal később a busz is megérkezett, amit azonnal megrohamoztunk. Szerencsére a nőuralom érvényesült a leghátsó helyek elnyerésében. Gyors névsorolvasás után indultunk is.

Útközben megtudtuk, hogy változott a program, és először Mohácsra megyünk a történelmi emlékparkba. Ezt követték Villány, Nagyharsány, Abaliget, Máriagyűd és Pécs nevezetességei… Sok lenne felsorolni, hogy milyen izgalmas helyeken jártunk, de abban biztos vagyok, hogy azt sohasem fogjuk elfelejteni, milyen érzés esőben, majd jégesőben városnéző kisvonaton ülni, és közben vidáman a Megy a gőzöst énekelni!

Este 7 óra felé megérkeztünk a szállásunkra Óbányán. De persze ez is kalandos volt! Kiderült, hogy a busz nem mehet be teljesen a faluba, és a szállásunk pedig kicsit a falun kívül, egy jó nagy emelkedőn van. Úgyhogy nem kis látványosság lehettünk, ahogy 26 gyerek fejenként 2-3 csomaggal a kezében fáradtan kaptat fel az emelkedőn. Amikor felértünk következett a szállás elfoglalása, ami persze igencsak fontos volt, hisz nem mindegy, hogy ki ki mellett alszik, illetve az emeletesen ágyon ki kerül felülre.  Egy szoba állt rendelkezésre a fiúknak és egy a lányoknak, úgyhogy ezekben kellett „berendezkedni”.

Megtapasztaltuk, milyen az, ha nekünk kell fát gyűjteni a tűzrakáshoz, hogyan kell felmászni az emeletes ágyra létra nélkül, és hogy a paprikás krumpli úgy a legfinomabb, ha mi készítjük. A vacsora után jött a legizgalmasabb rész az egész osztály számára. Az éjszakai túra. Melegen felöltözve zseblámpával a kezünkben elindultunk. Mindenki gondolhatja, hogy nagyon sötét volt. Először jó mókának tűnt, de hamar lefagyott a mosoly az arcunkról, amikor a csúszós emelkedőn kellett menni, és éppen csak annyit láttál amennyit a lámpád világított. Arról nem is beszélve, hogy számtalan kis patakon kellett átkelni, ugrándozva a köveken. Persze a „vicces” osztálytársak közül volt, aki nem hagyta ki az ijesztgetést sem… Vegyes volt a vélemény a túráról, míg az osztály fele azért könyörgött, hogy menjünk vissza a szállásra, addig a másik fele azért, hogy menjünk tovább. Éjszaka fél 12 tájban, amikor elértünk egy hídhoz, már a túravezető buszos bácsi is úgy gondolta, hogy indulhatunk vissza. A túra alatt kiderült, hogy van pár talpraesett fiú az osztályban, és ha énekelünk, az elvonja figyelmünket a félelemről és a fáradtságról.

Másnap 10 órakor hagytuk el a szállást. Felmásztunk a Cigány-hegyre, ahol gyönyörű volt a kilátó… A visszafelé vezető úton pedig megtapasztalhattuk világosban is, milyen izgalmas terepet jártunk végig az elmúlt este zseblámpával, sötétben tapogatózva. Ebéd után nem volt olyan zajos a busz, mint induláskor. Volt, aki jól megérdemelten pihent a sok program után, mások már a következő napra gondoltak, amikor újabb izgalom vár ránk, hiszen hittanból kell vizsgáznunk. Délután 5 óra fele láttuk meg a Kalocsa táblát. Mindenki örült, hogy itthon vagyunk, de ha megkérdeznék, hogy visszamennénk –e, biztosan IGEN lenne a válasz! J

Nagyon szépen köszönjük Korsós Lajosné (Gitta néninek) és Viczay Edina tanárnőnek ezt a felejthetetlen két napot, reméljük, jövőre is hasonlóan izgalmas osztálykirándulásunk lesz!

Baksa Mirella