Azon az estén…

2011. november  29-én a kora esti órákban a kalocsai katolikus iskola aulájában sejtelmes díszlet fogadta az irodalomkedvelő közönséget. Verses-dramatikus előadásra került sor az intézmény bajai testvériskolájának előadásában.

A Rábl Színpad Szent Lászlós diákokkal és a rendezővel, Dely Gézával  nehéz feladat megvalósítására vállalkozott, hiszen az élet múlandóságát már sokan, és sokféleképpen megírták a világirodalomban. A több tucatra tehető versek kavalkádjából a témának, a hangulatnak megfelelően a legnagyobb természetességgel alkotott műsorában versfüzért a társulat. Érdekes volt felfedezni, hogy a magyar nyelv első összefüggő szövegemlékéből, a Halotti beszéd kezdő soraiból a XX. század művészei hányszor merítettek ihletet.  Gondolhatunk itt a híressé vált Kosztolányi vagy Márai versekre, de megdöbbentő volt az előadásban Reményik Sándor és Kiss Judit Ágnes gondolatait hallani az irodalmi előzmények tudatában.

  A szó ereje, a versek sodró lüktetése már magában nagy hatással volt a publikumra, de ezt fokozta a jelzésértékű díszlet, mely fekete és fehér felfüggesztett leplekből és kettes létrák hálózatából állt. A színek a kezdetet és a véget, az élet ünnepét és gyászát juttathatták eszünkbe. A létra talán maga a lét, létünk kivetülése, mely felfelé és lefelé ívelő hullámokból áll. Az előadás hangulatát a fényjáték, a koreográfia által előhívott árnyak, valamint a verseket kísérő cselló és fuvolaszó teljesítette ki.

Halottak napjára komponálták a darabot, mégsem csak a tragédia jelent meg a színen, inkább az élet természetes lezárását, és egy magasabb lét kezdetét sugallta a halál motívuma. Az előadók  körültekintő, maximalista fellépése, valamint a nézőtér feszült figyelme együtt eredményezte, hogy  a mottóul választott Kosztolányi-sorok az előadásban átélhetővé váltak:  „azon az éjjel könnyben vergődtek a fülledt szavak.”

Viczay Edina

Üvöltő szelek

Tanulmányi vetélkedő Emily Brontë világhírű regénye kapcsán

A tanév elején Viczay Edina tanárnő irodalmi vetélkedőt hirdetett meg a 8. és 9. évfolyamon. A részvétel feltétele az volt, hogy elolvassuk Emily Brontë Üvöltő szelek című regényét. A vetélkedőre november 29-én került sor.

Az első feladatban egy digitális prezentációval kellett érzékeltetni a regény helyszínének hangulatát. Ezt persze már jóval a verseny előtt elkészítettük, mivel ez egy hosszadalmas munka volt és a kreatív ötleteinkre volt szükség. Az alábbi linken megnézhettek egy alkotást.

Adobe Flash Player not installed or older than 9.0.115!

Nyelvi kreativitásunkra a versírásnál volt főleg szükség. A regény egyszerre szól szerelemről, szenvedélyről, bosszúról és bánatról. Ezeket az érzéseket kellett érzékeltetnünk rövid szinesztéziákkal.

Szerelem
Pirosan dobogó
Édes, selymes illat
Rózsaszín madárcsicsergés
Imádata.

Szenvedély
Fekete szél
Vad, finom és habos
Rózsaszínnek csurgó méze
Szerelem.

Bánat
Szürkület és csend
Keserű, nehéz lélegzet
Sötét, hallgatag és édes
Ez a szomorúság.

Bosszú
Sötét zörej
Keserű, zord köd
Fekete gyászba önt
Fájdalom.

Catherine monológját néhány segítő szó közreadásával nekünk kellett újraírni.

1. változat: Linton iránti szerelmem múló, akárcsak a fa lombja. Idővel mást fogok iránta érezni, hisz télen a fák is megváltoznak. Szívem mégis Heathcliffhez húz, bár igaz, olyan, mint egy sziklakéreg: nem látni benne a boldogságot, mégis örökre változatlan marad.

2. változat: A lelkem és a szívem fáj. Edgar iránti szerelmem olyan, mint a fának a lombja, amely ha jön a tél, megváltozik az idő múlásával. Heathcliff iránti szerelmem örök, amely nem mindig könnyű, néha szenvedéssel jár, de olyan erős, mint a szikla és soha nem fog elmúlni.

3. változat: A lelkem mélyén Heathcliffet szeretem, de a szívem mégis azt sugallja, hogy Lintonnal lehetek boldog. Ez szenvedéssel tölt el, de az idő majd mindent begyógyít. A lelkemben örök tél honol.

4. változat: Szívem helyén szikla van, mely örök szenvedésre kényszerít. Heathcliff nélkül életem, mint erdő fa nélkül, s fa lomb nélkül. Edgar feleségeként az idő múlásával is lelkemben örök tél tombol majd.

Mint láthatjátok, a diákok kreatívan oldották meg a feladatokat. Reméljük a versenyszellem nem hagy alább, és hamarosan lesz folytatása a megmérettetésnek!

Gratulálunk a nyertes csapatnak, akik a 8. osztály tanulói: Baksa Mirella, Csikós Dominik, Lehotai Regina és Romsics Fanni!

Megint gágogtak a Márton-napi libák

Több éve hagyomány már a Nagyasszonyunk Katolikus Intézményben a Márton-nap megünneplése. Mindenki ismeri már óvódás kora óta Szent Márton legendáját. A történetbeli Márton a középkorban római katona volt, és miután megelégelte a háborúsdit, áttért a keresztény hitre, és misszionáriusként járta a világot, így terjesztve a kereszténységet. Ennek híre ment, és a papi méltóságok úgy döntöttek, püspökké szentelik. Ám Márton ezt nagyon nem akarta, és ki tudja, milyen felindulásból, egy libákkal teli ólban próbált megbújni a szenteltetés elől. Csakhogy a kis jószágok hangos gágogásukkal leleplezték az őt kereső katonák előtt. Így Mártonból püspök lett, az árulkodó libákból pedig vacsora Geszler Péter atya tartotta 5 órakor a misét és utána lampionos felvonulás vette kezdetét. Utána az átfázott embereket az iskola aulájában látták vendégül az óvónők meleg teával és zsíros kenyérrel, valamint liba alakú mézeskalácsokkal. A hangulat nagyon családias volt, főleg a kisebb korosztály és a szülők vettek részt a rendezvényen.

Reméljük, ez a szép hagyomány tovább él még iskolánkban! A meghitt hangulat nemsokára visszatér az iskola falai közé a karácsonyi készülődésben. November 28-án gyújtjuk meg az aulában az első adventi gyertyát.