Október 23-ai nemzeti ünnepünkre 21-én, pénteken emlékezünk meg a 10. osztály műsora által. Pénteken az első három óra után rövidített órák következnek, majd délben az aulában kezdődik az előadás. Az ünnepi eseményre való tekintettel holnap mindenki egyenruhában jelenjen meg!
Október 23-án, vasárnap a Zárdatemplomban 8:30-kor, 10 órakor és 18 órakor lesz szentmise. A 10 órási szentmisét érsek úr celebrálja, melyet a hazáért ajánl fel. A szentmiséről a Katolikus Rádió és a Kossuth Rádió élőben közvetít.

2011. szeptember 23.-án péntek hajnalban indultunk útnak Németországba. Iskolánk öt éve tart fenn cserekapcsolatot a goslari Realgymnasium diákjaival. Idén tizennyolcan utazhattunk a cserekapcsolatot szervező Maros-Miklós Ágnes tanárnővel és Rózsa Andrea kísérőtanárnővel Goslarba. Az út hosszú és fárasztó volt. 16 óra buszozás után végül is elértük úti célunkat, Goslart!Nagyon kedves fogadtatás várt minket, pedig már éjjel volt mire odaértünk. A hétvégére szabad családi programokat szerveztek az ottani diákok. Szombaton két csoportra oszlott a társaság, az egyik csoport Hannoverbe utazott vonattal, míg a másik Braunschweigba.
Megnéztük a látnivalókat és meglátogattuk az ottani boltokat is. Vasárnap folytatódott a családi program. Sokan a Harz-hegységbe mentek túrázni. Ezen a napon tartották még a Kastanie Fest-et is. Magyarul Gesztenye Fesztivál. Nagyon érdekes volt, mert betekintést nyertünk a német szokásokba, hagyományokba. Esti programként egy helyi bárba ültünk be közösen. Hétfőn kora reggel keltünk, mert indulni kellett az iskolába. Goslarban nagyon sok iskola van, de ez, a Goslari Ratsgymnasium, amely 500 éves, különösen szép volt, mert egy középkori stílusú templomra hasonlított.
Üdvözlő beszédet mondott az igazgató úr, majd elindultunk egy városnéző körútra. Goslar egy ezer éves város. Minden épülete a középkor hangulatát idézte. A városnéző körutunkat egy helyi idegenvezető és egy tolmács segítségével tettük meg. Fontos még megemlíteni a tolmácsunkat: ő egy Németországban élő idős hölgy, Marcsi néni, aki évről évre örömmel segít a cserediákprogramban.
Elsétáltunk Goslar főterére és megnéztük a Városházát, a Kaiserworth-t ami a Céhek háza, láttunk rengetek faszerkezetes házat közük a Siemens házat is és sok templomot. Túránk végén megcsodálhattuk a Császári palotát, ami régen egy vadászkastély szerepét töltötte be.A nap zárásaként elmentünk a helyi Bowling-Centerbe és nagyon jól szórakoztunk.
Kedden a Rammelsbergi bányamúzeumba mentünk. Ez a bánya több mint ezer évig működött és a világörökség része. Feladatokon keresztül megtapasztalhattuk a saját bőrünkön is milyen volt a bányászok élete egykoron. Egy bánya melletti műhelyben vendégül láttak minket ebédre. A délután szabadprogram volt, majd este egy cserediák fiú házibulit tartott és hozzá mentünk vendégségbe. Szerdán reggel buszra ültünk. Irány Volksburg, a Volkswagen gyár! A Goslartól egy órára lévő város nagyon szép és rendezett volt. Jó volt hallani, hogy a cég nagyon adományozó; kórházat, iskolát építetett a város számára. Először egy nagy előcsarnokban találtuk magunkat. Majd innen indulunk el két csoportban, hogy végigbarangolhassuk a szabadidő központot. Hihetetlen nagy területen fekszik el a gyár és a többi épület. Gyönyörűen beparkosítva, odafigyelve a környezetvédelemre. Fiúkat jobban, de a lányokat is nagyon lekötötte a sok csillogó-villogó autó, a különböző fényjátékok. Nagyon érdekes volt, még az is ahogy az autókat áttudták ott helyben venni. A toronyházból egy gép segítségével tudták a kocsit kiválasztani és helyben elvinni. Nagy élmény volt még megnézni az új autócsodát a Bugtati-t is! Majd egy épületben a régebbnél régebbi autókat tudtunk megtekinteni.
Innen a gyár részére vezetett az utunk. Láthattuk testközelből, hogy szerelték össze az autókat, ahogy a robotok és az emberek együtt dolgoztak. Nagyon gyorsan legördültek az autók a gyártószalagról. Szerintem mindenkinek ez a nap volt a hét fénypontja. Este várt még minket egy búcsúparti is. Minden cserediák (és a szüleik) kitettek magukért, mert nagyon sok finomsággal leptek meg minket. Jó volt a hangulat, a zene, mindenki szuperül érezte magát. Csütörtök: reggel búcsúzkodás. Mindenki szomorú, de egyben már honvágyunk is volt.
Maradtunk is volna, de már húzott haza Magyarországra a szívünk. Tudtuk ismét egy nagyon hosszú út vár ránk, míg hazaérünk. Remek hét volt, döcögősen kezdődött, de a végére mindenki jól érezte magát!Nyelvtudásunk is sokat fejlődött, végre mi is láttuk- nem csak Ági néni-, mi értelme van a nyelvóráknak!Szerencsére, mindenki kölcsönösen megértette a cserediákját. Reméljük, viszont fogjuk látni még őket!!!

Baksa Annabella 11.osztály