A Nemzetközi Magyar Matematikaversenyt 1992 óta rendezik meg azzal a céllal, hogy a Kárpát-medence magyar anyanyelvű diákjai összemérhessék tudásukat. Helyszíne évenként változik, minden második évben valamely határon túli magyarlakta területen szervezik meg. E rangos nemzetközi megmérettetést három fontos tényező mozgatja és köti össze: az anyanyelv, a matematika szeretete és tisztelete, valamint a találkozókon születő vagy megerősödő barátságok. A Nemzetközi Magyar Matematika Verseny lehetőséget ad az egységes magyar matematikai nyelv megteremtésére, a szabadidős programjának szerves részét képező kirándulások pedig alkalmat adnak a különböző országok magyarlakta tájainak, kultúrájának, történelmének és szokásainak megismerésére. Az NMMV egyik fő célja a matematikai tehetségek felfedezése és felkarolása mellett a Kárpát-medencei magyarság összefogása. A verseny ennek megfelelően magyar szellemiségű, tiszteli és ápolja hagyományainkat és értékeinket.
Idén harmadik éve, hogy e rangos versenyre a matematika versenyeredmények alapján meghívták az 5-8. osztályos tanulókat is. A verseny helyszíne Kecskemét volt május 13-16-ig, ahová iskolánkból Balogh Zsanett 6. osztályos tanuló kapott meghívást. A péntektől hétfőig tartó versengés a kecskeméti Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskola és Gimnázium dísztermében kezdődött, majd a megnyitó után a versenyzők érdekes logikai játékokkal ismerkedhettek meg. A négy napig tartó verseny programokban is bővelkedett: Planetárium, színházlátogatás, fagyizás, a város nevezetességeivel való ismerkedés.

 Varázsfuvola élőben

Egy szép tavaszi délután Budapestre utaztunk a Varázsfuvola című operaelőadásra az iskolánk szervezésében. Izgatott voltam, mert énekből tanultunk róla, tetszettek a dallamok.
Időben odaértünk, a színház melletti parkban beszélgettünk társaimmal. Majd beültünk a nézőtérre, ahol sok hasonló korú gyereket láttunk. Egy kedves bácsi köszöntött minket, felsorolta a városok nevét, ahonnan érkeztünk. Megkért minket, hogy ne zavarjuk beszélgetéssel, csörgéssel-zörgéssel az előadást. Felgördült a függöny! Meglepődtem az elején a véres képek vetítése láttán.De gyorsan megnyugodtam, ahogy megjelentek a már ismert szereplők: Tamino, Papageno, Az Éj Királynő, a három udvarhölgy, Papagena stb. Eszter néni felhívta a figyelmünket a szimfonikus zenekar varázsára. Nagy élmény volt élőben hallgatni a már ismert dallamokat, látni a szereplőket. Nekem Papageno tetszett a legjobban. Kellemes volt a hangja, viccesen adta elő a szerepét. Bohókás volt a jelmeze. Az előadás végén pirosra tapsoltam a tenyereimet. Hazafelé az úton osztálytársaimmal beszélgettünk a darabról, kinek mi tetszett a legjobban. Közben néztük a pesti forgalmat. Az iskolához érkezve édesapám várt ránk, neki is elmeséltem az élményeimet. Szombat reggel, amikor felébredtünk, édesanyámmal meghallgattuk a kedvenc dallamainkat a Varázsfuvolából. Egész hétvégén dúdoltam azokat.
Javasoltam, hogy megint menjünk el az Erkel Színházba és nézzük meg a Varázsfuvolát. Ha felnőtt leszek, biztosan fogok emlékezni erre a délutánra.

Szerencsés Gréta 6.a osztály

Immár 7. éve rendeztük meg alsó tagozaton a nagy népszerűségnek örvendő háziversenyünket. A gyerekek négy kategóriában indulhattak: szép magyar beszéd, nyelvtan-helyesírás, matematika és környezetismeret. A versenyen minden kategória győztesei értékes könyvet kaptak.

A következő eredmények születtek:
eredmények

galéria

 

 

 

Mária hónapjában, a legszebb tavaszi hónapban, májusban ismét összegyűlt a tantestületünk a Szent József templomban. A lorettói litánia gyönyörű dallamai különleges nyitányát adták annak a hálaadó szentmisének, amelyben megköszöntük leendő első osztályosainkat. Ők még nem iskolánk tanulói, de már most megköszönni tartozunk Őket az Égnek. Jézus, mielőtt bármilyen cselekvésbe kezdett, ha tanított, ha gyógyított, ha csodát tett előre hálát adott.
Az Úrhoz, az életünk mindennapjaihoz- akkor is, ha nehézségek vesznek körül bennünket-, a hálaadás lelkülete az igazán helyén való. Ha tudunk hálát adni, megköszönni, akkor meglágyítjuk a nehézségeket, kisimogatjuk a szögletest, a horzsolódásokat megkenjük bocsánat kenettel, a lelkünket megnyitjuk a békének, s ekkor tudunk tovább lépni, megújulni. Minden tanév – akár kezdődik, akár végződik-, valami újjal ajándékoz meg. Bár talán a megszokás, a fáradtság lelassít, fékez bennünket, mégis ha figyelmesek vagyunk, észrevesszük az új kibontakozását. Az éppen kipattanó rügy csodája a természet nagy szimfóniájának kis dallama, éppen úgy, ahogyan évről évre csöppségek népesítik be az első osztályokat, és komoly férfiak és nők búcsúznak a jól ismert falaktól, barátoktól és tanulás ilyen formájától.