Kedves Szülők!

A család és az iskola kapcsolata a nevelés hatékonyságának záloga. Sok más válságtünet közt korunkra jellemző a példaadás válsága. A magatartás-osztályzatában a legjobb minősítés a „példás” . Vajon a diákok közül hányan tartják valóban példa-étékűnek azok életét, egyéniségét, vagy –legyünk szerényebbek- legalább iskolai viselkedésüket, akiknek a magatartását nevelői konferencia „példás”-nak jelenti ki? S mi a nagyobb baj – most már nem az iskolában, hanem az „életben” –: az-e, hogy nemegyszer példásnak kiáltódik ki olyasmi, ami igazában csak „kirakat”, esetleg rosszra is rest maflaság, vagy hogy a jó elveszítette vonzerejét, s példa-értéke, közvélemény-alakító hatalma sokszor inkább a rossznak van, vagy hogy aki jót tesz az- gyávaságból, szerénységből,önzésből- többnyire rejtve teszi, és nem vállalja a  példaadás kétértelmű dicsőségét-örömét?  Ebből nem könnyű kitörni, pedig iskolánkban is büszkén vállalhatjuk, hogy a szülők vállalták és megoldották a tanítás kezdetekor és tanítás végén a biztonságos közlekedés feltételeinek biztosítását. Kalocsán, sőt az országban ez példaértékű. Talán ezt a segítséget köszönöm meg, mely biztosítja számunkra a balesetmentes iskolakezdést.

De köszönetemet kell kifejeznem a szalagavató, gólyaavató, az iskolánk fenntartójának ünnepi műsorához nyújtott szülői segítséget.

Ugyanakkor meghökkentő, hogy a fiatalság körében mennyire hiánycikk a jó példa. A folyóiratok, az újságok gyakran írnak a fiatalság erkölcsi szemléletének alakulásáról. Magunk is sok mindent észlelünk, akarva-akaratlan. Elszaporodik társadalmunkban az erőszak. Az iskolánk falai közötti munkánkkal ezt meg próbáljuk akadályozni, hogy tért hódítson gyerekeink között. Ehhez szükségünk van a szülői segítségre és példára.